Székely szavak és kifejezések tárháza

Székelyföldön a helyismeret nélkülözhetetlen kiegészítője a megfelelő nyelvismeret. A „székelyes” szavak, kifejezések nemcsak hangzásbeli sajátosságaival térnek el a magyar köznyelvtől, hanem szerkezetükben hordozzák a sajátos, agyafúrt székely (székelyesebben: agyament) gondolkodást.

Például, a vendégházat Ivóból közelíti ehelyt, ha pediglen Pestrül cserkésszi be ahajt van. No, de sebaj, a hosszú úton, ha megéhezik, a tarisznyábúl előkotorhat előétkül egy kis szalonnát vereshagymával (lilahagyma) vagy zakuszkát (zöldségekből készült pépes étel), egy kis bálmost, (juhtúróval megrakott puliszka) és nyomtatásképp tésztát (sütemény). Ha netán utoléri a bélsikulás (hasmenés) se gond, csaponóslag (rézsútosan) béeregel (lesétál) a közeli csenderbe (sűrű bokros) vagy egy szénaboglya tövébe, s mikor már senki nem látja, addig erőlködhet, míg kiméncseredik (kidülled) mindkét szeme. Aztán uzsgyé (nyomás) vissza, mert a közelben acsongatják (igazgatják) a szénát a parasztok, és ha meglátják, hogy odacirmolt (piszkolt), vagy belebotlanak a csöntörgéjébe (csonk) úgy feldurálják magokat (elönti őket a harag), hogy ha kezeik közé kerül, addig kujakolják (megdöngetik), míg kicsikkan (belerándul) a nyaka, s aztán kenegetheti almabüzüvel (kamilla).

Továbbá nem árt tudni, hogy Székelyföldön a bog az csomó; bödön a bidon;  cáp a bakkecske; a cefre erjesztett gyümölcs pálinkafőzésre; csanika a fenyőtoboz; a cseka az disznó; a cserge gyapjúból készült takaró; csalán a csihány; a döblec az sütőtök; esztena a juhszállás; a fosóka  koránérő szilva; gulicsó a galuska; hájdermenkő az istennyila; hámbár a gabonatartó láda; hecsempecs a csipkebogyó; hidegló a kerékpár; az iszánka tükörjég; kacor görbe élű bicska; kotyó a lekvárnak való főtt szilva; a laska száraztészta; a lótok az hám; napszentület a naplemente; nyújtófa a ravatal; ördögborda a páfrány; a pampó házi-papucs; a pánkó fánk; pityóka a burgonya; rütyü az itóka; serittő a nyújtófa; surgyé a szalmazsák; szalmapityóka a hasábburgonya; a tészta az sütemény; a vájling mosdótál; a vereshagyma lilahagyma; vinete a padlizsán; a zakuszka zöldségekből készült pépes étel.

Vagy Székelyföldön: aki abajog, az jajong; aki agyarog, az verekszik; aki bagzik, az párzik; aki bakotál, az kapkodva beszél; aki bazsalyog, az bárgyún mosolyog; aki benderészik, az tyúkot búbol; aki bizget, az bezget; aki bőcsködik, az nagyképűsködik; aki csármál, az lármázik; aki csicsonkázik, az a jégen siklik; aki csukabukáz, az levágja a fenyő tetejét; aki dikicsel, az ügyetlenkedik; aki duzmál, az duzzog; aki elpilled, az elálmosodik; aki felcsinál, az teherbe ejt; aki feszedezik, az teszi a nagyot; aki gamatkodik, az utálatoskodik; aki gányol, az tákol; aki hagyakérozik, az testamentumot mond; aki kajtat, az keres; aki lepcsegtet, az pancsol; aki letácsol, az elhallgattat; aki nyavalyás, az beteg; aki püpül, az iszik; aki rittyent, az ostorral csattint; aki tálentás, az okos; aki terpel, az fontoskodik; aki ühöjtözik, az ordibál.